Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a Harry Potter sorozatból a 6. rész volt a kedvenc könyvem, mert nagyon izgalmas, és az események megoldásának kulcsára derül fény.
Emellett nagyon érdekes és elgondolkodtató, valamilyen szinten kriminek is nevezhető, de humoros a diákok élete és a köztük kialakuló szerelmi szálak.

Nagyon vártam a filmet, ennek ellenére, akárcsak minden Harry Potter olvasó tisztában voltam vele, hogy azt az élményt, amit a könyv nyújt, egy film nem adhatja vissza. Már csak azért sem, mert 2,5 órába nem sűríthető bele több száz oldal.
Így megbocsájtható bűn, ha néhány jelenet leegyszerűsödik, illetve kimarad a filmből, de ami fájdalmas, hogy olyan dolgot tesznek bele, amit J. K. Rowling nem írt meg.

A forgatókönyvbe belekerültek egy kissé értelmetlen, és átgondolatlan dolgok, valamint a rendező, David Yates is nagy fantáziával rendelkezik. Például az Odú megtámadására sehogysem emlékszem, pedig már többször olvastam a könyvet, de ha tévedek nyugodtan javítsatok ki.
A másik szívfájdalmam Harry és Ginny kapcsolata.
Véleményem szerint Yates többet foglalkozott a Ron-Lavender-Hermione háromszöggel, ami valóban nagyon szórakoztató és tele van poénnal, mégis nagyobb jelentőségű lett volna a Harry és Ginny között kialakuló kapcsolat, ami közel sem volt olyan egyszerű, mint a filmben. Harry sokat rágódott a helyzeten, hiszen Ginny, a legjobb barátja húga, mégis a kviddics győzelem utánni örömmámor feledtette vele aggályát és közel 50 ember előtt csókolta meg Ginnyt Rowling verziójában. Yates viszont megoldotta egy apró puszival, amit ráadásul Ginny kezdeményez a Szükség szobájában.
Ettől azonban Harry egy félénk kisfiúnak tűnik, és Ginny karaktere is teljesen más, mint amit a könyvben olvashattunk.

Ennek ellenére egy jó film született, ami félelmetes és hátborzongató jelenetekben gazdag, mégis vicces és szórakoztató.
A szereplőválogatás sikeresnek mondható, hiszen nagy elismerés jár Jim Broadbent-nek, aki nagyszerűen személyesítette meg Lumpsluck professzort, Jessie Cave életszerű Lavender Brown volt, de Freddie Stoma is hihetetlenül viccesen alakította a Hermionének udvarló, öntelt Cormacet.

A lenyűgöző effektekről és kameraállásokról nem is beszélve. Értem ezalatt a híd összeomlását, az Odú megtámadását, a kviddics meccset és nem utolsó sorban a barlang jelenetet.
Nem csoda tehát, hogy kapott az alkalmon a Cinema City és IMAX vásznára vitte a filmet, hiszen mi lehetett volna ennél nagyobb fogás, mint az amúgy is várva-várt és felkapott Harry Potter filmet megfűszerezni egy kis 3D-s hatással.

Szerencsére alkalmam volt július 23-án, a premier napon IMAX-ben megnézni a Félvér Herceget. Előtte már nagyon vártam a filmet, és próbáltam elképzelni, milyen lehet 3 dimenzióban, de azt mondhatom, hogy ezt át kell élni. A 8 emeletes meghajlított vetítő vászon, a vörös bársonnyal bevont fotelek, és az a hanghatás...Kép!
(az előtérben mobillal készítettem néhány képet: X és X )
Az élmény pedig, sokkal jobb, mint amire számítani lehet.

A megszokott piros-kék lencsés papírszemüvegekkel bármely moziban nézhető filmek, melyeket szntén 3D-snek neveznek, meg sem közelíti az IMAX-et, ahol tényleg olyan, mintha a néző belecsöppenne a filmbe. Mintha a szereplők olyan hús-vér ember lennének, akárcsak a mellettünk ülő nézők. A London felett cikázó halálfalók egyenesen kirepültek a vászonról, a hoppanálást pedig teljesen át lehetett élni, vagy legalábbis nekem sikerült. Szédítő volt, és a gyengébb gyomrúaknak enyhe hányingere is lehetett. De a Horatius Lumsluck lakásában lévő tárgyak is, mintha körülöttünk helyezkedtek volna el.

Ami viszont nagyon elszomorító, és egyben felháborító, hogy a kb 158 perces filmből csak az első 10 percet láthattuk 3D-ben.
Az átverés csak annyi, a dologban, hogy a plakátok a legvarázslatosabb jeleneteket ígérték 3D-ben, ennek ellenére a filmnek csak egy nagyon apró töredékét láttuk így.
Ez persze nem a film hibája (ami több jelenetet is kiengedett volna a filmvászonról), hanem valószínű, hogy csak a magyar IMAX nem volt hajlandó annyi pénzt kiadni rá, hogy további jeleneteket vásároljon meg 3 dimenzióban. A nézők viszont ugyanúgy kifizették a jegyárat (egy diák 1340 Ft volt), mintha az egészet így látta volna, tehát ezzel nagy vagyonra tett szert a hazai Cinema City.

A hatalmas csalódás ellenére óriási élmény volt az ország legnagyobb vetítővásznán megnézni a féléves halasztás miatt talán legnagyobb izgalommal várt Harry Potter filmet.